HARMINCKILENC

Corran elküldött egy torpedót, és nézte, hogyan porlik szét az interceptor Gyorsan átkapcsolt lézerre, és megsorozta a következő gépet. A vonósugár valamelyest korlátozta a mozgásban, de kitartóan nyomta a vezérsík pedálját, s végül a gépe a kívánt irányba fordult. Na még egy kicsit...

A vörös lézersugár belefúródott a pilótafülkébe, és a TIE-vadász felrobbant.

Corran a kezére pillantott, mert nem emlékezett rá, hogy megnyomta volna a ravaszt. Egy másik lézersugár egy újabb TIE-gépet alakított át tűzgömbbé. Hát ez meg mi a...?

Füttyös veszettül tülkölni kezdett.

Corran tétovázott, nem értette, mi megy végbe körülötte, és miközben gépével a kráter pereme fölé emelkedett, megnyomta a kom gombját:

– ...ismétlem, működik a hiperhajtóműved?

Felismerte a hangot.

– Mirax?

– Ja. Készülj fel, kicsempészlek innen.

– Jó a hiperhajtásom.

– Akkor üsd be a kódomat!

– Füttyös, csináld!

Corran nem engedhette meg magának, hogy hátrapillantva megnézze a felmentő hajót, mert a szeme előtt lejátszódó kép is lekötötte a figyelmét. A Borleias holdjának sötét oldala pillanatok alatt csillagmezővé változott, ahogyan a TIE-vadászok csillaggá. Zöld lézertűk szökkentek feléje, de leperegtek a pajzsáról. Visszatüzelt, s ezzel szétszórta a sandákat, amik így jobb célpontot nyújtottak a Skate lézerágyúinak.

Füttyös figyelmeztető jelet sípolt, miután nem sokkal a csillagmező megnyúlt, és ők kiléptek a hipertérbe. Egy vagy két másodperccel később már a Pyria rendszer körül keringtek elliptikus pályán.

– Corran, kerüld meg a hajómat, és gyere a dokkba!

– Boldogan, Skate. – Beütötte a megfelelő koordinátákat, s már csak arra figyelt fel, hogy a húsz és fél méter hosszú vadászgép leül a dokkban. Megvárta, amíg Mirax elvégzi a nyomáskiegyenlítést, azután felnyitotta a pilótafülke tetejét, és kiugrott az X-szárnyúból. Hangos huppanással ért földet, és elmosolyodott, amikor látta kinyílni a zsilip ajtaját.

– Engedélyt kérek a fedélzetre lépni, Terrik kapitány!

– Előbb ígérd meg, hogy nem mondod el az apámnak! – mondta Mirax mosolyogva, majd odasietett hozzá. – Belehalna, ha meglátna egy CorSec jelzéssel ellátott X-szárnyút a hajója dokkjában.

– És ha az én apám nem hal meg évekkel ezelőtt, most az én hajóm is felvenné őt. – Corran megölelte Miraxot. – Megőrzöm a titkodat.

– Én is, Corran.

Nem lazított az ölelésén, amíg nem érezte, hogy Mirax szorítása nem enyhül.

– Ragyogóan tudsz lőni. Semmi perc alatt elintéztél három interceptort.

Mirax kibontakozott az ölelésből, és a zsilip felé intett.

– Ő volt, nem én.

Az ajtóban álló árnyék vállat vont.

– A Skate ragyogóan stabil lőállás. És a sanda pilótái sem voltak a Birodalom legjobbjai. Corran levette a sisakját, és odament, hogy kezet rázzon a férfival.

– Akkor is jó lövés volt, Celchu kapitány – Ezzel a gyakorlattal nem értem, miért nem repül velünk. Antilles parancsnok azt mondta, ezt ne kérdezzem meg, és most nincs is itt az ideje, de tudni akarom.

Mirax megveregette Corran vállát, és a kezét rajta nyugtatta néhány másodpercig. Corran nem tiltakozott.

– Gyere fel a hídra! Kiugrunk a hiperűrbe, és egy szempillantás alatt a Noquivzoron leszünk.

– Tényleg?

Mirax a legközelebbi válaszfalra csapott.

– A Skate 0.6 fénysebességre képes. Nem olyan gyors, mint a Falcon, de szebb annál. A mi sebességünkkel elég, ha levágunk egy kitérőt, és egy órával korábban érünk haza. Ahogy idefelé is tettük.

Corran a szemöldökét ráncolta.

– De hogy kerültök ide, amikor senki nem tudta, hol vagyunk? Antilles parancsnok nekünk is csak a második ugrás után árulta el.

A csempész kedvesen rámosolygott.

– Nem tehetek róla, hogy beszélsz álmodban.

Tycho felnevetett.

– Mirax felfedezett egy kiskaput a biztonsági rendszeren. Ideérve a hold sötét oldalán bukkantunk ki. Figyeltük a Borleias forgalmát, de semmi szokatlant nem észleltünk, ezért nyitva hagytuk a komcsatornát, és vártunk. Akkor jött az osztag.

Corran leült velük szembe.

– Ha jelezted volna, hogy itt vagy, azzal figyelmezteted a birodalmiakat.

– Pontosan. – Tycho követte Miraxot a pilótafülkébe, és leült az egyik katapultülésre. – Mivel az osztag limitálta a komcsatornát, nem tudtuk, mit tervez a parancsnok, de amikor kiértünk a napos oldalra, a birodalmi adásokból kikövetkeztettük a dolgokat. A verpin droidom ért a dekódoláshoz. Rejtve maradtunk mindaddig, amíg a TIE-interceptorok keresni nem kezdtek. Akkor úgy döntöttünk, hogy ha elérik a vulkánt, kitörünk, és elmenekülünk.

Mirax Corranra pillantott.

– Akkor felbukkantál te, a nyomodban a sandákkal, mi meg kirángattunk onnan.

Corran kuncogott, miközben beszíjazta magát az ülésbe.

– Már éppen azt hittem, halott vagyok.

– Képzelem, az osztag is azt fogja hinni, amikor visszatér a Noquivzorra. – Tycho Corran térdére csapott. – Nagy meglepetés lesz, mi?

– Ja, én is azt hiszem. – Corran összevonta a szemöldökét. – Van egy ötletem, megtréfálhatnánk őket.

Mirax eddig a műszereivel foglalatoskodott, s most a sullustai pilótára pillantott.

– Menjünk, Liat, amilyen gyorsan csak tudunk! A Pulsar Skate az első hajó, amely kicsempészett egy embert a sírból, és azt hiszem, ezzel megalapoztuk a jövőnket.